 |
| Megnyitó előtt, amikor páran lerohantuk a művészt |
Wahorn András festőművész retrospektív kiállításán jártunk még a tömeg a megnyitó előtt délelőtt! Miért volt jó ott lenni, és elsők között látni egy olyan anyagot, ami eddig még egyben sosem, és valószínű újra megint nem lesz együtt.
Először is főszerkesztőnknek Bata Móninak anno (évszámot nem írunk, mert nem illik) Wahorn újkori munkássága érettségi tétel volt. Tudni kell hozzá Móni volt Magyarországon az első, aki rajzból érettségizett. Ez már csak így van, ő szeret minden első lenni, azért is voltunk ma itt is elsők!
 |
| Bata Móni és Wahorn András |
Visszatérve az élményre, a művész természetesen ott volt, mesélt ahogy kell, 1500 karakter nem is lenne elég. Éppen ezért itt van egy link, ahol erre az alkalomra kiadott katalógus jól összefoglalja műveit, munkásságát és a sztorikat. ITT
Mi még délelőtt gyorsan kértünk a saját katalógusunkra egy - egy aláírást, este erre kevés esélyt láttunk... mert nagy csinadratával, csak úgy "wahornosan" megnyílt kedden este a budapesti MissionArt Galériában és a B55 tereiben a Retrospektív kiállítás. Már a megnyitóbeszéd sem volt egyszerű orosz nyelven Vladimir Ivanov, a világhírű orosz bohóc mondta el, utána elénekelte a világhírű " Dont worry be happy" c. számot - oroszul! A zenei háttérhatásról Wahorn András és Chris Allan gondoskodott. Lehetett volna ez másképp? Nem. Ez így volt kerek és egész, és a jelenlévő tömeg ezt értékelte is.
Wahorn András
A magyar kortárs képzőművészet emblematikus alakja, a képzőművészeti underground egyik elindítója, majd az egykori, legendás A. E. Bizottság együttes tagja. Annak ellenére, hogy már fél évszázada jelen van a magyar képzőművészeti életben, műveiből még nem rendeztek retrospektív kiállítást. Erre vállalkozott most a MissionArt Galéria, amely szokásához híven kibérelte a B55 Galéria termeit is, hogy egy nagyszabású bemutatón tárja a közönség és a szakma elé a művész életművének gazdag válogatását.
A kiállítás az indulás éveitől a 2010-es évekig terjedő időszakot öleli fel, az 1960-as évek kezdeti szürreális ceruza rajaitól, a Bizottság korszakon, majd az Amerikában töltött éveken túl, a hazatérés hónapjai után a Mezőszemerén való letelepedésig. A művészet számos területén alkotó Wahorn folyamatos kontaktusa a zenével párhuzamos a mindig jelen levő képalkotással, amely magában foglalja a néhány centis „post it” rajzokat ugyanúgy, mint a műcsarnoki Bizottság kiállításon bemutatott 15 méteres impozáns óriásművét.
 |
| Bata Móni |
 |
| Kosaras Renáta - képzőművész |
 |
| Lujoy táskánk is velünk volt |
KosarasRena
